Kategória:
Életmód, Élet

Létrehozva:
2021-01-29 20:48:02

Cikk írója:
Szabó Jánosné


Öreg kezem!

Öreg szívem, mint vén hegedű húrja

Öreg szívem, mint vén hegedű húrja,
megkopott már, nem cserélhetem újra!
Az id
ő elszállt, csak emlékeimből élek,
sírva, kacagva néha vissza-vissza nézek.
Mit tettem én? Mennyi jót, vagy rosszat?
Istenem még milyen feladatokat oszthat?
Öreg szívem, mint vén heged
ű húrja,
megkopott már, ki tudja, meddig bírja?
A legnagyobb kincs, mit életemben kaptam,
két szép gyermek, kiknek életet adtam.
S, most végre már nagymama is lettem,

kis unokámat nézve, csak félve kérdezem:
Mondd Jó Uram, mennyi id
őt adsz még?
Láthatom-e hogy n
ő ez a kis csöppség?
Ígérem én, hogy jó bárányod leszek,
amit csak kérsz én mindent megteszek!
Csak még egy kis id
őt adj énnekem,
nézzem, hogy boldogul mindkét gyermekem!
Öreg szívem, mint vén heged
ű húrja,
megkopott már, de talán még elbírja!
Tisztességgel elvégzem a munkám,
ott vagyok, ahol éppen szükség van rám.

Öreg szívem, mint vén heged
űn a húr,
elpattansz te is, ha úgy dönt majd az Úr!...